sváb A: 1294/ Suap [hn.] (HOkm. 8: 341); 1414 Zoap [hn.] (Csánki: TörtFöldr. 1: 267); 1538 Suab (Pesti: Nomenclatura R1); 1620 svábok [?] (Horváth M.: NEl.); 1799 Isváb, Sováb (NSz.); nyj. sóháb, subáb (MTsz.); váb, zsváb (ÚMTsz.) J: ‹fn› 1 1294/ ? ’a németek egyik csoportjához tartozó személy | Schwabe’ (), 1538 ’ua.’ (); 2 1575 ’német ember | Deutscher’ (Nyr. 96: 89); 3 1784/ ? ’magyarországi német személy | Ungarndeutscher’ # (NSz.), 1847 ’ua.’ (NSz.); 4 1848/ ’csótány, svábbogár | Küchenschabe’ (NSz.); 5 1877 ’búcsújáró személy | Wallfahrer, Pilger’ (Nyr. 6: 271) | ‹mn› 1604 ’a svábokkal, ill. a németekkel kapcsolatos, rájuk vonatkozó | schwäbisch bzw. deutsch’ (Szenczi Molnár: Dict. Vindélici a.)

Német  (baj.-osztr.) jövevényszó. |  ≡  Ném.  (baj.-osztr.) svhwâb ’sváb ember; svábbogár’, (B.) schwåb ’svábbogár’, – ném. Schwabe ’ua.; Svábország lakója’, (au.) Schwab ’svábbogár’ [bizonytalan eredetű; összefügg a lat. Suevus ’egy germán néptörzs tagja’ szóval, azonban egymáshoz való viszonyuk tisztázatlan].  ≋  Megfelelői: szbhv. Švaba, (N.) švába; cseh Šváb, šváb; stb.: ’sváb ember; svábbogár’.  ⌂  Egyes változatok a szó eleji mássalhangzó-torlódás feloldásával keletkeztek. A főnévi 4. jelentéshez vö. még →svábbogár. Az 5. jelentés a hazai németség vallásosságával függhet össze.  ≁  Nem tartozik ide a sobak ~ sobák ’magyarországi német személy’  (1832: Kreszn.). Ez valószínűleg a ném. schwachköpfig ’együgyű’, tkp. ’gyenge fejű’ részfordításával létrejött sobakfejű ’ua.’ összetett szó előtagjának önállósulásával keletkezett, és gúnynévként kezdték alkalmazni a svábokra.

TESz.; EWUng. svábbogár