sutton ∆ A: 1577–1580 suttonba (NySz.); 1580 Suttomba (NySz.); 1784 ſuttony (Baróti Szabó: KisdedSz. 77); nyj. suttyom (MTsz.) J: 1 1577–1580 ’zugoly, rejtekhely; kemencezug | Schlupfwinkel; Ofenwinkel’ (↑); 2 1897 ’félreeső utca | abgelegene Gasse’ (MTsz.)

sut A: 1715 sutban (MNy. 75: 382); 1741 sútban (MNy. 65: 476); 1792 Sod' allya (Baróti Szabó: KisdedSz.); 1816 Sód, Sutsu [? ɔ: Sutu] (Gyarmathi: Voc. 100); 1832 sutt (Kreszn.); 1863 Sutu (Kriza [szerk.] Vadr. 517); nyj. suti (ÚMTsz.); sutty (MTsz.) J: 1 1715 ’kemencezug; rejtekhely | Ofenwinkel im Bauernhaus; Schlupfwinkel’ (↑); 2 1816 ’tűz melletti kormos fal | rußige Wand beim Feuer’ (↑); 3 1939 ’gurító a bányában | Rolle im Bergwerk’ (Melich-Eml. 220)

Német  (feln.) jövevényszók. |  ≡  Ném.  (baj.-osztr.) schutten ’földhányás, földsánc; gurító a bányában; kis bányaakna; stb.’ | ném.  (R.) schutt ’földhányás, földsánc; gurító a bányában; kis bányaakna; stb.’, – ném. Schutt ’(kő)törmelék; hulladék’ [< ném. schütten ’önt, folyat; stb.’].  ⌂  A sutton némelyik változatának szóvégi m-je bizonyos toldalékolt alakokban keletkezett; ehhez vö. az első adatot. A szóvégi ny-hez vö. →bükköny, →hókony stb. Az 1. jelentés alapja mind a sutton, mind a sut esetében a ném. ’kis aknaszerű terem’. A sutton 2. jelentése tréfás metafora. A sut-hoz tartozó sutu változat szervetlen u-jához vö. →háncs, →héj stb. A 2. jelentés metonímia az 1. alapján. A köznyelvben a sut olyan szólásokban fordul elő, mint a sutba dob ’eldob; figyelmen kívül hagy’.

☞ NéprÉrt. 24: 32; Melich-Eml. 214; TESz. sut a.; EWUng.→ sittel, suttyomban