susog A: 1527 ſuſogʒ (Heyden: Puerilium 22); 1570 Sussoc (NySz.); nyj. zsuzsog (ÚMTsz.) J: 1 1527 ’suttog | flüstern’ (↑); 2 1783/ ’halkan zúg | leise sausen’ (NSz.)
susárol ∆ [1] A: 1545 öszvesúsárlád [✐] (RMKT. 2: 195); 1590 ſuſárloknac [sz.] (KárBibl. 1: 613); 1832 Susárol (Kreszn.) J: 1 1545 ’alattomosan rágalmaz | hinterlistig verleumden’ (↑); 2 1621 ’susog, suttog | flüstern’ (Szenczi Molnár: Dict.)
sustorékol × A: 1772 sustorikoló [sz.] (NSz.); 1791 sustoríkolt (NSz.); 1795/ sustorékol (NSz.); 1808 Suſztorékolni [sz.] (Sándor I.: Toldalék); nyj. sustyuríkul (ÚMTsz.) J: 1 1772 ’sistergő hangot ad | zischen, knistern’ (↑); 2 1826 ’méltatlankodik, morgolódik | murren’ (NSz.)
sustorog [1] A: 1792 ſuſtyorog (Baróti Szabó: KisdedSz. Siſereg a.); 1800 sustorgott (NSz.); 1804 susztorogással [sz.] (NSz.); 1839 sustorogsz (NSz.) J: 1 1792 ’sercegő hangot ad, sistereg | zischen, knistern’ (↑); 2 1839 ’magában méltatlankodik | vor sich hinmurren’ (NSz.); 3 1861 ’suttogva beszél | flüstern’ (NSz.)
A szócsalád feltehető alapja, a susog onomatopoetikus eredetű. | ⌂ A tő a palatoveláris párhuzamosság alapján összefügg a →siseg szócsaládéval; vö. még →suskus. A végződés gyakorító képző.
A szócsalád többi tagja belső keletkezésű, de kialakulásmódjuk vitatott. | 1 Fiktív tőből keletkezett származékszók. | ⌂ Tövük a susog-éval azonos; ennek az igének az alapján jöttek létre különféle (részint játszi) gyakorító képzőkkel. 2 Onomatopoetikus eredetűek. | ⌂ Tövük azonos a susog-éval, és keletkezésük (különösen a susárol-é) párhuzamos is lehet ezzel az igéével. ▣ ⌂ A susárol 1. jelentése metonimikus. ⊚ A sustorog főleg a 3. jelentésében használatos. ∼ Idetartozik a (R.) sustog ’csoszog’ (1787: NSz.); kialakulásmódja ugyanúgy kétféle lehet, mint társaié. A (N.) sustora ~ szusztora ’mécsfajta; fényforrásként használt égő kanóc’ (1838: Tsz.), ’zsugori ember; vénember’ (1875: Nyr. 4: 283) a sustorékol, sustorog igék relatív tövének főnevesült folyamatos melléknévi igeneve, végződéséhez vö. →csusza, →hulla stb.
☞ TESz. susárol a. is, sustorog a. is, szusztora a. is; EWUng.→ siseg, suskus, süsü