suba A: 1290 Suba (OklSz.); 1585 Szuba (Cal. 189); 1846 zsubában (NSz.); nyj. csubába (ÚMTsz.) J: 1 1290 ’télikabát, bunda | Winterrock; Pelzmantel’ # (↑); 2 1519 ’szőrme, prém | Fell, Pelz’ (JordK. 13); 3 1888 ’újonc | Rekrut’ (Nyr. 17: 284)
Vándorszó. | ≡ Lat. (k.) schuba; ném. (kfn.) schûbe, schûve; ol. (fir.) žúbba, ǵúba, (pol.) žubba, ǧuba, (svájci) š́ǫ́p; óor. шуба; blg. шуба: ’férfikabát; prémkabát’. Forrása: arab ǧubba ’pamutból készült alsónemű, fehérnemű’. ⇒⌂ A magyarba főleg olasz közvetítéssel, szó eleji hanghelyettesítéssel kerülhetett át; közvetítő nyelvként talán a középlatin is szóba jöhet. ⌂ A 2. jelentés metonímia. A 3.-hoz vö. bundás (→bunda).
☞ MNy. 37: 288; Kniezsa: SzlJsz. 945; Századok 1958: 283; TESz.; Mollay: NMÉr.; GPann. 4: 5; EWUng.→ subica, zubbony