stég A: 1901 sték (Nyr. 30: 548); 1907 stég (MTSZ. 2206028) J: 1 1901 ’kikötőhajó | Landungsschiff’ (↑); 2 1907 ’palló, bürü; fürdőzők számára készített cölöpépítmény | schmale Brücke; Pfahlbau für Badende’ (↑); 3 1937 ’hajó kikötőhídja | Landungsbrücke’ (NSz.)
Német jövevényszó. | ≡ Ném. Steg ’egyszerű, keskeny híd, palló; partraszállási hajó; stb.’ [< ném. steigen ’felfelé halad; fölmászik; stb.’]. ⌂ A magyarba leginkább hajózási szakszóként került.
☞ TESz.; EWUng.→ etikett, katasztrális