stájer A: 1599 Staier kest (MNy. 67: 231); 1742/ Staer (NSz.); 1787 Steyert (NSz.); 1796 Stájerek (NSz.); 1796 Stájér (NSz.); 1842 stajor (NSz.); 1860 Istajerben [hn.] (NSz.); nyj. stájjër (Imre: FelsSz.); estájert (ÚMTsz.) J: ‹mn› 1599 ’Stájerországot illető, arra vonatkozó, onnan származó | steirisch, steiermärkisch’ () | ‹fn› 1 1742/ ’Stájerország lakosa, Ausztriának Steimark nevű részében lakó személy | Steier, Steiermärker’ (); 2 1770 ’egy fajta népi tánc, ill. ennek zenéje | Art Volkstanz bzw. Volksmusik’ (NSz.); 3 1942 ’lóhere | (Wie-sen)klee’ (ÚMTsz.)

Német  (feln.) jövevényszó. |  ≡  Ném. steierisch, steirisch, Steier, Steirer, (h. kor. úfn.) steiris, Steirer: ’Stájerországot illető, arra vonatkozó, onnan származó’, ’stájerországi ember’ [a ném.  (au.) Steiermark [hn.] alapján (egykor hercegség volt, ma ausztriai tartomány neve) < ném.  (au.) Steyr [hn.] ’‹felső-ausztriai város›’ + ném. Mark ’határvidék’].  ⌂  A főnévi 2. jelentés a stájer tánc(1760: NySz. 3: 424) szókapcsolat önállósulásával keletkezett. A 3. jelentés alapját esetleg olyan szókapcsolatok képezhetik, mint a stájer here, stájer lóhere stb.

TESz.; EWUng. margó