strófa A: 1659 strophaban (MNy. 84: 252); 1783 strófát (ItK. 88: 345) J: ’verssor; versszak | Verszeile; Strophe’
Latin jövevényszó. | ≡ Lat. stropha, strophe ’fordulat; kardal váltakozva előadott szakasza; szakasz, versszak’, (h.) ’ua.; verssorpár, strófa’ [< gör. στροφή ’fordulat, forduló; táncfordulat; az ehhez igazodó kardal szakasza’]. ≋ Megfelelői: ném. Strophe; fr. strophe; stb.: ’versszak, strófa’. ⌂ A szó eleji s-hez vö. →skandál, →stáció stb. ⊚ A szó köznyelvi használata visszaszorult, a ’(meghatározott felépítésű) versszak’ jelentésárnyalatban azonban irodalomtudományi szakszóként eleven.
☞ TESz.; EWUng.→ katasztrófa