stoppol¹ A: 1848 stoppolnak (Márc15. 1848. nov. 25.: 878); 1910 stopolt (NSz.); 1922/ sztopolt (NSz.) J: 1 1848 ’megáll | stehenbleiben’ (↑); 2 1901 ’megállít; 〈labdát lábbal〉 megállít | (den Ball) abstoppen’ (Bánhidi: Sportny. 291); 3 1919 ’lefoglal, biztosít vmit | besetzen’ (Zolnay–Gedényi); 4 1929 ’〈gépkocsit, járművet〉megállít | (Kraftwagen) anhalten’ (BrassóiL. 1929. aug. 2.: 5); 5 1932 ’rögzít | festsetzen’ (PHNyr. 209); 6 1937 ’stopperórával időt mér | mit Stoppuhr messen’ (Sauvageot: MFrSz. 1037)
stop A: 1897 Stop (PallasLex.); 1932 stopp (PHNyr. 209) J: ’〈megállásra, ill. szünet tartására való felszólítás:〉 megállj! | stopp!’
Nemzetközi szók. | ≡ Ném. stoppen ’megáll; megállít; lefoglal, biztosít; ‹labdát lábbal› megállít; stopperórával mér’; ang. stop ’megáll ‹tárgyatlan›; megállít’; fr. stopper ’ua.’; stb. | ném. stop; ang. stop; fr. stop; stb.: ’‹megállásra felhívó mondatszó›’. Eredetükhöz vö. →stoppol². A németből és az angolból terjedtek el. ⇒⌂ A magyarba főleg német közvetítéssel kerültek át.