szócikk megosztása

stilét ∆ A: 1688 Stillet (Horváth M.: NEl.); 1705 stilétje (StSl. 27: 330); 1836 stiletos [sz.] (NSz.) J: ’keskeny pengéjű, rövid tőr, gyilok | Stilett’

Vándorszó. |  ≡  Ném. Stilett ’háromélű tőr; rövid tőr’; fr. stylet ’rövid tőr’; ol. stiletto ’ua.’, (mil.) stilètt ’ua.’; szbhv. stilet ’ua.; kétélű tőr’; or. стилет ’ua.’; stb. Eredetéhez vö. →stílus.  ⇒⌂  A magyarba főleg olasz és német közvetítéssel került át.

☞ TESz.; EWUng.→ stílus