spicc² A: 1810 Spitz (NSz.); 1871 spiczcze (NSz.); nyj. picces [sz.] (ÚMTsz.) J: ’enyhe mámor | leichter Rausch’ Sz: spicces 1882 spiczczes (NSz.)
Német (baj.-osztr.) jövevényszó. | ≡ Ném. (baj.-osztr.) spitz, – ném. Spitz: ’enyhe ittasság, mámor’ [esetleg a ném. (Messer) spitze ’késhegynyi, kevés’ alapján]. A ’valaminek a hegye’ > ’enyhe ittasság, mámor’ jelentésfejlődéshez vö. fr. pointe ’hegy, szegély; enyhe ittasság, mámor’. ⌂ A picces alak a szó eleji mássalhangzó-torlódás feloldásával keletkezett.