spenót A: 1500 k. Spenacʒ (CasGl. 84.); 1510 k. spinach (OklSz.); 1516 u. Ispynacz (Nyr. 34: 201); 1530 espynalch (OklSz.); 1547 spinatal (LevT. 1: 44); 1664 Spinacia, Spinata (Lippay: PosoniK. 2: 117); 1766 spinákia (NSz.); 1779 u. Spenat (NSz.); 1794 Spinák (NSz.); 1816 spenád (Gyarmathi: Voc. Spinát a.); 1831 Spenot (Kreszn. Spinácz a.); 1847 spinotnak (NSz.); 1871–1873 ispinót (NyK. 10: 329); nyj. pinót (MTsz.); spënót (NytudÉrt. 67: 160) J: ’paraj | Spinat (Spinacia oleracea)’ #

Vándorszó. |  ≡  Ném. Spinat, (N.) spenat, spenot, spinåd, spinaz, spinazie; sp. espinaca; ol. spinace, (vel.) spinazzi [többes szám], (fri.) spinàze, (mant.) spinàz, (bol.) spinaz, špinạ̄́s̑, (mil.) spinàzz; rom. spanac, spinat; szbhv. spinač, spanać; stb.: ’spenót’. Vö. még lat.  (vulg.) spinacium, spinaceum, spinacia [többes szám] ’ua.’. Forrása: újperzsa ispānȃh, aspanȃḫ, asfinȃǧ ’ua.’, az arab isbānȃḫ, isfānȃǧ, (hisp.) ispinȃḫ, isbināḫ, ’isfanȃǧ ’ua.’ alapján.  ⇒⌂  A magyarba különböző nyelvekből került; a c-re végződő változatok valószínűleg az olaszból származnak, míg a t-re végződőek valószínűleg a németből.

☞ TESz.; EWUng.