sorol × A: 1600 k. soroljad (Radvánszky: Csal. 3: 39); 1794 Sórolta (NSz.) J: 1 1600 k. ’kever | umrühren’ (↑); 2 1647 ’sodor, pödörít | spinnen, zwirnen’ (NySz.); 3 1794 ’ráncol | falten, runzeln’ (↑)
sorlik † A: 1645 sorlik [▽] (NSz.) J: 1 1645 ’sodródik; tekeredik | treiben 〈intrans.〉; sich winden’ (↑); 2 1835 ’kihajt 〈növény〉, kizöldül | sprießen, Blätter treiben’ (Kassai: Gyökerésző 4: 331)
sor² † A: 1693 sorván [sz.] (NySz.) J: ’perdül | wirbeln’
A szócsalád alapja, a sor² onomatopoetikus eredetű. | ⌂ A fordulás, forgás, pörgés stb. kifejezésére. Palatális párjához vö. sür (→sürög); vö. még →sűrű. A végződés -l gyakorító képző. A sorlik szó ik végződése visszaható funkciójú; vö. hallik (→hall¹).
☞ TESz.; EWUng.→ sarjú, sarkall, sarok, sórál, surján, súrol, sürög, sűrű, szorgalom