szócikk megosztása

slájm A: 1835 Schleim [es. nem m.] (Kunoss: Gyal. 96); 1910 slájm (MNy. 6: 100); 1958 slejm (Bakos F.: IdSz.); nyj. sláj (ÚMTsz.) J: ’nyálka, váladék; turha | Schleim; Schleimauswurf’

Német  (baj.-osztr.) jövevényszó. |  ≡  Ném.  (h. baj.-osztr.) šlāim ’sikamlós, enyhén ragadós váladék, nyálka’, – ném. Schleim ’ua.’ [indoeurópai eredetű; vö. gör. λείμαξ ’meztelencsiga’; litv. sliẽkas ’földigiliszta’; stb.].  ≋  Megfelelői: szbhv. šlajm; cseh šlem stb.: ’nyálka, köpet’.

☞ TESz.; EWUng.→ limbus², selejt, slepp, ziliz