skót A: 1590 scotusok (Nyr. 94: 485); 1760 Skótuſsok (MNy. 63: 226); 1832 skót (NSz.); 1854 skottok (NSz.) J: ‹fn› 1 1590 ’Skócia lakosa | Schottländer’ # (↑); 2 1912 ’fösvény, fukar ember | Geizhals, Knauserer’ (NSz.) | ‹mn› 1 1832 ’a skótokkal, ill. Skóciával kapcsolatos, rájuk vonatkozó | schottisch’ # (↑); 2 1923 ’fösvény, fukar | geizig, knauserig’ (Zolnay–Gedényi)

Latin jövevényszó. |  ≡  Lat. Scoti [többes szám], Scotus ’skót’ [ismeretlen eredetű].  ≋  Megfelelői: ném. Schotte; ang. Scot; stb.: ’skót (ember)’.  ⌂  A szókezdő s-hez vö. →skandál; a korábbi változatok szóvégi s-éhez vö. →ámbitus stb. A skót alakhoz vö. →dán stb. A főnévi és melléknévi 2. jelentés a skótoknak tulajdonított fösvénységgel függ össze.  ∼  Idetartoznak: (R.) sott ’házaló’  (1620: Horváth M.: NEl.); sottis ’egy fajta kockás mintájú szövet’  (1957: Bakos F.: IdSz.); ezek a németre mennek vissza; vö. ném.  (kor. úfn. baj.-osztr.) schott ’(skóciából, írországból származó) házaló’, ill. ném. schottisch ’skóciai’.

☞ TESz.; NytudÉrt. 93: 48; Horváth M.: NEl.; Mollay: NMÉr. sott a.; EWUng.