szócikk megosztása

skandál A: 1791/ scandálván [sz.] (NSz.); 1794/ skandálatlan [sz.]; skándált [sz.] (NSz.) J: ’verslábak szerint ütemez | skandieren’

Latin jövevényszó. |  ≡  Lat. (versum) scandere ’skandál’, tkp. ’felhág, emelkedik; stb.’ [indoeurópai eredetű; vö. óind skándati ’lendít, ugrik, fröcsköl’; av. askənda- ’megtermékenyítetlen’; stb.].  ≋  Megfelelői: ném. skandieren; fr. scander; stb.: ’skandál’.  ⌂  A szókezdő s-es kiejtés a hazai latinságra vezethető vissza; vö. →skorpió, →skót stb.

☞ TESz.; EWUng.→ skála, skandalum