skandalum ∆ A: 1592 scandalum (MNy. 79: 248); 1846 Scandal (NSz.); 1850–1879 Skandal (NSz.); 1862 skandál (NSz.); 1877 skandalom (NSz.); 1962 skandallum (NSz.) J: ’botrány | Skandal’
Latin jövevényszó. | ≡ Lat. scandalum ’harag, megütközés’, (e.) ’botránykő, botrány’, (h.) ’ua.; sérelem, viszály’ [< gör. σκάνδαλον ’csapás, ütközés’, tkp. ’csapófedél, csapda ütközőléce’, (bibl.) ’botrány’]. ≋ Megfelelői: ném. Skandal; fr. scandale; stb.: ’botrány’. ⌂ A szó eleji s-hez vö. →skandál stb. Az um végződésű változatok német mintára mutatnak.
☞ TESz.; EWUng.→ randalírozik, skandál