sivalkodik A: 1498 e. syalkodas [sz.] (Gl.); 1549/ ſiualkodaſth [sz.] (Tinódi: Cronica c4a); 1550 k. sivalkodának [?✐] (MNy. 14: 154) J: ’(fájdalomtól, félelemtől) élesen (fel)kiált | (vor Schmerz, vor Schreck) schrill (auf)schreien’ Sz: sivalkodó 1522 ? [szn.] (MNyTK. 86: 37); 1565 ’élő, eleven 〈ember〉 | lebend 〈Mensch〉’ (MNy. 14: 154)

A szócsalád alapja, a sivall származékszó. |  ⌂  A →sí¹ ige siv- tőváltozatából keletkezett mozzanatos képzővel. A sivalló származékszó jelentésének kialakulása nem teljesen világos, legvalószínűbbnek a ’hangot adó’ > ’élő, eleven’ jelentésfejlődés tűnik.

A sivalkodik származékszó. |  ⌂  A sivall gyakorító-visszaható képzős származéka, amely az alapszóval ellentétben az irodalmi nyelv regiszterébe tartozik.

A szócsaládhoz még |  ∼  Idetartozik a sivall tövéből másik mozzanatos képzővel alkotott sivan ’(fájdalmában, félelmében) élesen felkiált’  (1832: NSz.).

☞ TESz. sivall a.; EWUng.→ sí¹