sikolt A: 1444 Sykoltho [sz.] [szn.] (OklSz. sikoltyú a.); 1578 sikoltassal [sz.] (Bornemisza: ÖrdKís. 126); 1702 sikótó [sz.] (NySz.); 1757 sikojtva [sz.] (MNy. 65: 475) J: 1 1444 ’éles, magas, tagolatlan hangot hallat | (auf)schreien, kreischen’ # (↑); 2 1779 ’〈szél〉 süvölt | brausen, pfeifen 〈Wind〉’ (NSz.); 3 1841 ’〈hangszer, hangszeres zene〉 cseng, éles, magasa hangon szól | schrillen 〈Instrument, Instrumentalmusik〉’ (NSz.); 4 1846 ’〈szín〉 rikít | schreien 〈Farbe〉’ (NSz.) Sz: sikoltoz(ik) 1774 sikaltozni [sz.] (NSz.)

sikít A: 1772 sikétást [sz.] (MNy. 60: 489); 1788 Sikíttó [sz.] (MNy. 43: 308) J: 1 1772 ’éles, magas hangot ad, sikolt | (aufjschreien, kreischen, schrillen’ # (↑); 2 1789 ’〈hangszer, hangszeres zene〉cseng, éles, magas hangon szól | schrillen 〈Instrument, Instrumentalmusik〉’ (NSz.) Sz: sikítoz(ik) 1870 sikítoz (CzF.)

sikongat A: 1801/ sikkangat (NSz.); 1847 sikangat (NSz.); 1850/ sikongatva [sz.] (NSz.); 1881 síkogat (NSz.) J: 1 1801/ ’éles, magas hangokat hallat, sikoltoz, rikkantgat | kreischen, schreien, quietschen’ # (↑); 2 1876 ’〈hangszer, jelzősíp stb.〉 éles, magas hangon meg-megszólal | abgebrochene, schrille, hohe Töne von sich geben 〈Musikinstrument, Signalpfeife usw.〉’ (NSz.); 3 1881 ’〈szél〉 süvölt, fütyül | brausen, pfeifen 〈Wind〉’ (↑)

sikoly A: 1834/ sikoj (NSz.); 1845 sikoly (NSz.) J: ’(fel)kiáltás, sikoltás | Aufschrei, Schrei’ #

sikong A: 1851 síkongva [sz.] (PNapló 1851. szept. 18.: [1]); 1852/ sikongva [sz.] (NSz.); 1877 sikkongó [sz.] (NSz.); 1888 sikogás [sz.] (NSz.) J: 1 1851 ’sikoltoz, rikoltoz, visong | kreischen, schreien, quietschen’ (↑); 2 1877 ’〈hangszer〉 éles, szaggatott, magas hangon szól | schrille, abgebrochene, hohe Töne von sich geben 〈Musikinstrument〉’ (↑); 3 1887 ’〈szél〉 süvölt, fütyül | brausen, pfeifen 〈Wind〉’ (NSz.)

A szócsalád alapjai, az igék onomatopoetikus eredetűek. |  ⌂  A szótő összefügg a →sí¹ szóval. Az is lehetséges, hogy a szócsalád igei tagjai tulajdonképpen a →sí¹ származékai; ebben az esetben a szó belseji k mozzanatos képző. A szóvégek különféle igeképzők. A sikongat és a sikong szó belseji n-je inetimologikus.

A sikoly származékszó. |  ⌂  A sikoly nyelvújítási alkotás a szócsalád igei tagjaiból névszóképzővel; vö. beszély (→beszéd), →kétely stb.  ∼  Valószínűleg ugyanebből a tőből (folyamatos) melléknévi igenévképzővel: 1214/ Sicou  [szn.]  (VárReg. 323.).  ≂  Tisztázatlan idetartozású: 1211 Syquiteu  [szn.]  (PRT. 10: 508).

☞ SzegFüz. 1: 223; MNy. 50: 185; Mészöly: ÓMSzöv. 36; TESz.; EWUng.→ sí¹, sikattyú