sereg [6] A: 1057/ ? Sergys [sz.] [szn.] (MNL (OL) 280274); 1138/ Serugdí [sz.] [szn.] (MNy. 32: 56); 1395 k. ſereg or (BesztSzj. 164.); 1416 u./¹ ſèꝛèǵ, ſèregeknèc (BécsiK. 13, 321); 1552 seröget (RMKT. 3: 63); 1725 Serg (NSz.) J: 1 1395 k. ’a fegyveres erők (leg)nagyobb egysége | Heer, Armee’ # (); 2 [jelzői értékben is] 1395 k. ’bizonyos szempontból hasonló személyek, dolgok csoportja; gyülekezet | Schar, Haufen; eine Menge von etw’ # (BesztSzj. 166.); 3 1519 ’nyáj, csorda | Herde’ (JordK. 377); 4 1900 ’fonó | Spinnstube’ (NyK. 31: 416) Sz: seregel 1476 k. Meg ſeregleg ’összegyülekezik, csoportosul | sich zusammenscharen’ (SzabV.) | sereglet 1785 Sereglet (Szily: NyÚSz.)

Ótörök jövevényszó. |  ≡  Ujg. čärig; oszm. c̦eri; csuv. śarǝ̑, śar; stb.: ’sereg’ [? < török *čär- ’harcol’].  ≋  Megfelelői: mong. čerig; cser. šar; újperzsa čerīk; stb.: ’sereg’.  ⌂  A magyarba átkerült alak *čärig. A szó eleji cs > s dezaffrikálódáshoz vö. →saru, →sátor stb. Az 1. jelentés lehetett az eredeti; a többi jelentés metaforikusan fejlődött a ’tömeg, sokaság’ alapján.  ⌂⇒  A magyarból: szbhv. šereg; le. szereg; rom. șierag; stb.: ’sereg’, a lengyelben leginkább ’sor’.

Gombocz Z.: BTLw.; TESz.; Ligeti: TörK. 57, 257; EWUng. janicsár, seregély