selejt A: 1462 Sleyth (OklSz.); 1603 schlecht (Radvánszky: Csal. 2: 113); 1758 Selejtes [sz.] (NySz.); 1792 Eslétes [sz.] (Baróti Szabó: KisdedSz.); 1840 eslejtes [sz.] (MTsz.); nyj. ëslejtës [sz.] (ÚMTsz.) J: ‹mn› 1 1462 ’egyszerű; dísztelen, díszítetlen | einfach; unverziert’ (↑); 2 1597 ’rossz, silány; hibás | schlecht, fehlerhaft’ (OklSz.) | ‹fn› 1 [főleg ~je] 1654 ’vminek az értéktelen, hitvány része, alja | Auswurf, Abschaum’ (NySz.); 2 1835 ’hibás ipari készítmény | Ausschußware’ # (Tzs. Wrackgut a.) Sz: selejtes 1654 slejtes ’hibás, visszamaradt, poshadt, rossz | abfällig, brackig’ (Nyr. 15: 270) | selejtez 1836 Selejtez (Fogarasi: MNZsebsz.)
Német (feln.) jövevényszó. | ≡ Ném., (h. kor. úfn.) schlecht ’értéktelen; csekély, jelentéktelen; egyszerű; erkölcsileg sekélyes, rossz’, (kfn.), (R.) ’sima, síkos; egyszerű’ [germán eredetű; vö. izl. (óizl.) slēttr; ang. (óang.) sliht; stb.: ’sima, vízszintes’]. ⌂ A jt hangkapcsolathoz vö. →böjt, →ejtel stb. – Kereskedelmi szakszóként került át a magyarba. A selejtes származékszó -s melléknévképzővel keletkezett, valószínűleg az eredeti szófaji érték elhalványulása után; az alaktanához vö. viseltes (→visel), zöldes (→zöld) stb. A főnévi 2. jelentés elvonás a selejtes-ből.