sarkall A: 1456 k. megh sarkalia (SermDom. 1: 20); 1560 k. megh sarkallom (GyöngySzt. 841.); 1777 sarkall (NSz.) J: 1 1456 k. ’nem hagy nyugton vkit; vkire (hátulról) rátámad, lecsap | jmdm keine Ruhe lassen; über jmdn herfallen, jmdm auf der Spur folgen’ (↑); 2 1560 k. ’serkent, buzdít, ösztökél | antreiben, anspornen’ (↑); 3 1722 ? ’menekül, megfutamodik | flüchten’ (Thaly: Adal. 2: 334), 1802 ’ua.’ (NSz.); 4 1754 ’törekszik vmire | nach einer Sache streben’ (NSz.); 5 1805 ’utánajár vminek; kinyomoz vmit | nachforschen; erforschen’ (NSz.)
Származékszó, az alapszó és a képzési mód azonban vitatott. | 1 Származékszó. | ⌂ Az alapszó a →sarok tövével azonos; vö. még →sorol, →sarjú. A szóvég -l műveltető képző; vö. kérlel (→kér¹). A szó belseji k mozzanatos képző; vö. →serkent stb. 2 Származékszó. | ⌂ Az alapszó a →sarok főnév sark változata. A szóvég -l műveltető képző. Ebben az esetben eredetileg a sarokkal való döfködésre, rugdosásra utalhatott. A szó leginkább a 2. jelentésében használatos. ▣ ⌂ A →sarok és a →surján között fennálló etimológiai kapcsolata alapján a két értelmezés között végeredményben nincs különbség.