sakk-matt A: 1651 skakmattot (Zrínyi: ÖM. 1: 565); 1810 sakmattá (NSz.); 1845/ sakk-mattot (NSz.); 1847 sakkmátra (NSz.) J: ‹fn› 1651 ’〈a sakkjátékban〉 a játszma végét jelentő állás, amelyben a megtámadott királynak már nincs több lépése | Matt 〈im Schachspiel〉’ (↑) | ‹mn› [többnyire a ~ vagyok, vagy stb., ~á tesz szókapcsolatokban] 1810 ’ilyen állásban, helyzetben levő 〈király a sakkjátékban, sakkjátszma, sakkjátékos〉; reménytelen helyzetben levő, legyőzött, sarokba szorított 〈főleg személy〉 | matt 〈im Schachspiel〉; in hoffnungsloser Lage befindlich 〈meistens Person〉’ (↑) Sz: sakk-mattol 1845/ sakkmattolta (NSz.)
Vándorszó. | ≡ Ném. schachmatt ’matthelyzet ‹a sakkjátékban›; nagyon fáradt’; ol. scaccomatto ’matthelyzet’; szbhv. šah-mat ’ua.; menthetetlen ‹helyzet›’; cseh šachmat ’matthelyzet; nagyon fáradt’; or. шахматы [többes szám] ’sakkjáték’; stb. Ezek végső forrása az arab (aš-) šāh māt(a) ’a király meghalt’ mondat. ⇒⌂ A magyarba többszörös átvétellel került; a skakmatt változat az olaszból származik, a további változatok a németből jöttek létre ch > k hangváltozással; vö. →sakk.