sajka ∆ A: 1355/ Saytias [sz.] (MNy. 325); 1525 sayka (OklSz.); 1763 csajka (NSz.); 1767 Salyka (NySz.); nyj. sálka, szajka (ÚMTsz.) J: 1 1355/ ’folyami hadihajó; folyami hajó, csónak | Nachen; Wachboot, Kahn’ (↑); 2 1870 ’komp | Fähre’ (CzF.); 3 1889 ’könnyen billenő csónak, lélekvesztő | Einbaum’ (Nyr. 18: 383); 4 1896 ’lovakkal vontatott teherhajó | von Pferden geschleppter Frachtkahn’ (Nyr. 25: 432) Sz: sajkás 1355/ (↑)

Vándorszó. |  ≡  Oszm. șajka; blg. чайка; szbhv. šajka; ukr. чайка; le. czajka, szajka; ol.  (R.) sàica, saicca, saico; rom. șaică; stb.: ’könnyű, gyors hajó; csónak; sajka’; vö. még lat.  (k.) saettia, sagitia, sagitta, sagittea; ol.  (R.) saettìa; sp. saetìa; fr.  (ófr.) saetie, saitie; arab šai̯ṭîya; stb.: ’ua.’. A középlatinban a lat. sagitta ’síp’ szóból származik. A jelentésváltozás alapja ennek a hajófajtának a gyorsasága. Tengerészeti szakszóként a genovai olaszból terjedt el; a balkáni, ill. szláv nyelvekbe oszmán-török közvetítéssel kerülhetett.  ⇒⌂  A legkorábbi magyar alak az olaszból származhat; a sajka típusú változatok az oszmán-törökből vagy a szerbhorvátból kerülhettek a magyarba.  ⌂  A szó elterjesztésében esetleg a magyar is szerepet játszhatott.

☞ TESz.; EWUng.