róka A: 1353 ? Roka [szn.] (NytudÉrt. 68: 130); 1519 rokaknak (JordK. 376); 1552 róka (Heltai: Dial. G8b) J: 1 1519 ’a kutyafélékhez tartozó, bozontos farkú, nyúlánk testű, vörös szőrű ragadozó állat | Fuchs (Vulpes vulpes)’ # (↑); 2 [jelzői értékben is] 1743 ’ravasz személy | Schlaumeier’ (NSz.); 3 1771 ’rókaprém | Fuchsfell’ (NSz.) Sz: rókáz 1723 rókázza ’ravaszul leplez | schlau verbergen, sich verstellen’ (NySz.) | rókászik 1846 rókászandunk [sz.] ’rókára vadászik | auf Füchse jagen’ (NTársalkodó 1846. aug. 13.: 256)
Származékszó egy finnugor eredetű tőből. | ⌂ A tőhöz vö. →ravasz. A végződés -ka kicsinyítő képző. A középkorban az állat megnevezésére még a →ravasz szó szolgált, s csak ennek melléknevesülése után került a róka az irodalmi nyelvbe.
☞ TESz.; EWUng.→ ravasz, rókázikUN UEW. № 859