ró [2/1] A: 1199 ? Rouoht [sz.] [hn.] (MNL (OL) Dl. 201636); 1211 Rou [sz.] [szn.] (PRT. 10: 510); 1394 Rowas [sz.] [hn.] (Suciu: DicTr. 2: 72); 1397 Rauas [sz.] [hn.] (Suciu: DicTr. 2: 72); 15. sz. meg roÿÿak (MNy. 10: 375); 1838 megróvtam [sz.] (Tsz.) J: 1 15. sz. ’adót kivet vkire; teherként, kötelességként előír vkinek | mit einer Steuer belegen; jmdm etw auferlegen’ # (↑); 2 1508 ’feljegyez | zusammenschreiben, in Evidenz führen’ (DöbrK. 266); 3 1533 ’〈fából〉 összeállít | zusammenfügen 〈Holzverbindung〉’ (Murm. 398.); 4 1578 ’vág, metsz; kemény anyagba vonalakat, jeleket vés | (ein)kerben, (ein)schneiden’ (NySz.); 5 [le~] 1633–1634 ’vmely kötelezettségnek eleget tesz | tilgen, abgelten’ (NySz.); 6 1659 ’emlékezetébe vés, megjegyez | merken’ (NySz.); 7 1725 ’〈utcákat, helységeket〉 bejár; 〈ismerősöket〉 sorra felkeres | durchmessen, (durch)wandern; der Reihe nach aufsuchen’ (Mikes: TLev. 80); 8 [vmit fel~ vkinek] 1794 ’vkinek vétségeként tart nyilván | jmdm etw als Schuld anrechnen’ # (NSz.); 9 [meg~] 1830/ ’megszid, szigorú feddésben részesít | rügen’ (NSz.); 10 1832 ’〈fát〉 bizonyos módon vág | auf eine bestimmte Art zerschneiden 〈Holz〉’ (NSz.); 11 1842 ’üt, csap | schlagen, prügeln’ (NSz.) Sz: rovó 1211 [szn.] (↑); 1508 ’adószedő | Steuereinnehmer’ (↑); 1961 ’írásbeli iskolai figyelmeztetés a tanuló rossz magaviseletéről v. előmeneteléről | schriftlicher Verweis, Rüge 〈in der Schule〉’ (ÉrtSz.) | rovás 1392 ? [szn.] (MNy. 50: 206); 1394 [hn.] (↑); 1508 ’összeír, egybeír | Zusammenschreiben’ (↑) | rovátol 1578 rouatolt [sz.] ’vés, rovátkol | kerben’ (NySz.) | rovátos 1578 rauátos ’vésett, rovátkolt | gekerbt’ (NySz.) | rovott 1760 rovott ’fából összerótt | zusammengefügt 〈Holz〉’ (NSz.); 1870 ’büntetett előéletű | vorbestraft’ (NSz.) | rovátka 1792 rovátkák (Baróti Szabó: KisdedSz. Röhögö́ a.)

Örökség a finnugor korból. |  ≡  Osztj.  (V.) roγəm- ’kivág, farag, vés, átlyukaszt’; cser.  (KH.) roe- ’bevág, bevés’, (U.), (B.) rue- ’felvág, felaprít ‹fát›, kidönt, kivág ‹fákat›’ [feltehetőleg fgr. *rokɜ- ’vág, aprít’]. A szó belseji *k > m. Ø változáshoz vö. →jó². A jelentések az eredeti 4. jelentésből keletkeztek részben a fapálcákba rótt jegyek különféle felhasználási lehetőségei alapján, részben metaforikusan és metonimikusan.  ⌂⇒  A rovás származékszó néhány szomszédos nép nyelvébe is átkerült; vö. szbhv. rovaš, revaš; rom. răvaș stb.: ’rovásos pálca’.

☞ Szinnyei: NyH.; NyK. 65: 159; TESz.; MSzFE.; EWUng.→ ravatal, rovancs, rovar, rovatUN UEW. № 862