részeg A: 1086 ? Rescugis [sz.] (Györffy: DHA. I: 253); 1138/ ? Reuceg [szn.] (MNy. 32: 133); 1380 k. Ryʒyk (KönSzj. 78.); 1389 ? Rezekus [sz.] [szn.] (MNy. 64: 328); 1416 u./¹ rezegec (BécsiK. 203); 1416 u./² reʒ́egeſeckèl [sz.] (MünchK. 30vb); 1416 u./³ rezek (AporK. 120); 1449 Rewzeg [hn.] (OklSz.); 1495 e. rezo̗g (GuaryK. 7); 1805 részëg (NSz.); nyj. ríszüg (Imre: FelsSz.) J: ‹mn› 1 1086 ? ’erősen ittas, szeszes italtól kábult | betrunken’ # (), 1380 k. ’ua.’ (); 2 1594 e./ ’bolondos, hóbortos, elvakult, megszállott | besessen, närrisch, verblendet’ (Balassi: Camp. 14); 3 1772/ ? ’alacsonyrendű; eltévelyedett | minderwertig; verirrt’ (NSz.), 1778 ’ua.’ (NSz.); 4 1779 ’mámoros hangulatban levő 〈ember〉; mámorító 〈érzés〉 | berauscht, trunken 〈abstr.〉; berauschend’ (NSz.) | ‹fn› 1 1138/ ? ’részeg ember | Betrunkene(r)’ (), 1416 u./¹ ’ua.’ (); 2 1789 ’hóbortos, eszelős személy | rappelige, besessene Person’ (NSz.) Sz: részeges 1086 ? [szn.] (); 1416 u./² ’iszákos, italos | trunksüchtig’ () | részegség 1416 u./¹ rezegſèg (BécsiK. 186) | részegít [főleg meg~] 1416 u./¹ megrezegeito̗t (BécsiK. 249) | részegül [főleg meg~] 1416 u./¹ megrezego̗lz (BécsiK. 263) | részegedik, részegszik [főleg meg~] 1416 u./² meǵrėʒ́èǵedni [sz.] (MünchK. 71rb); 1636 meg-részegszik (NySz.) | részegeskedik 1508 rezo̗go̗sko̗dnec (NádK. 90)

Származékszó egy bizonytalan eredetű, esetleg ugor vagy finnugor tőből. |  ⌂  A szótőhöz esetleg vö. →révül. A szóvég -g deverbális névszóképző. A szó belseji sz eredetileg gyakorítő képző volt, amely beolvadt a tőbe. A szó eredetileg a sámánok révületbe esett állapotára utalt. A melléknévi jelentések ebből keletkezhettek metaforikus névátvitellel.

TESz.; EWUng. holt-, reg², révül, tök-UN UEW. № 858