ráncigál A: 1575 rántzigallyác vala [l-j] (Heltai: Krón. 74v); 1778 rántzikálja (NSz.) J: 1 1575 ’türelmetlenül rángat, cibál | zerren, an etw herumzerren’ # (↑); 2 1613 ’meg-megrázva igyekszik felébreszteni; buzdít | aufrütteln; aneifern’ (NySz.); 3 1659 ’kényére-kedvére, módosítva a maga igazolására idézget, hivatkozik rá | (Beweis)gründe willkürlich, launenhaft anführen, sich auf jmdn eigenwillig berufen’ (NySz.); 4 1761 ? ’zaklató megbízásokkal ide-odarendelget | mit jmdm herumspringen 〈abstr.〉’ # (NSz.), 1845 ’ua.’ (NSz.); 5 1860 ’〈nótát〉 (el)húz (hegedűn) | fiedeln 〈ein Lied〉’ (NSz.)

Származékszó. |  ⌂  A →ránt¹ ’rángat, tép’ szóból keletkezett -gál gyakorító képzővel; vö. hajigál (→hajít), huzigál (→húz) stb. A szó belseji c ugyancsak gyakorító képző, amely a -t és -sz képzőelemek összeolvadásával keletkezett; vö. →boncol. A képzőbokor a cselekvés gyakoriságát, ill. csekélyebb intenzitását fejezi ki. A jelentések az eredeti 1., részben elvont jelentés alapján keletkeztek.

☞ TESz.; EWUng.→ ránt²