rámol A: 1579 ramolt (MNy. 62: 237); 1885 rȧmolni [sz.] (Nyr. 14: 238); nyj. rájmolt (ÚMTsz.) J: ’pakol, tisztogat, takarít; rendezget, rendet rak | reinigen, zusammenräumen; Ordnung machen’
Német (baj.-osztr.) jövevényszó. | ≡ Ném. (kor. úfn.) rāmen ’helyet szabadít fel; rámol, rendet rak’, (h. kor. úfn.) rauͤmen ’rámol’, (h. baj.-osztr.) rāmɒ ’ua.’, – ném. räumen ’kiürít; elhagy; tisztít stb.’ [< ném. Raum ’tér, hely, kiterjedés; vmely tárgy által elfoglalt hely stb.’]. ⌂ A szó belseji á-hoz vö. →káfol, →puszpáng stb.
☞ TESz.; EWUng.→ rusztikus