rágalom [4] A: 1372 u./ meg ragalmaʒtak [sz.] (JókK. 115); 1808 Rágalom (Sándor I.: Toldalék) J: 1 1372 u./ ’saját magának lealjasítása, beszennyezése 〈valótlan állítással〉 | Selbsterniedrigung 〈mit unwahrer Behauptung〉’ (); 2 1416 u./³ ’szidalom, gyalázás, sértegetés | Beschimpfung’ (AporK. 122); 3 1456 u. ’istenkáromlás | Gotteslästerung’ (SermDom. 2: 114); 4 1465–1467 ? ’alaptalan, becsületsértő állítás | Verleumdung’ # (MNy. 20: 85), 1495 e. ’ua.’ (GuaryK. 11); 5 1495 e. ’megcsúfolás | Verhöhnung’ (GuaryK. 19); 6 1786 ’görcsös testi fájdalom | krampfhafter Schmerz’ (NyF. 50: 15–16) Sz: rágalmaz 1372 u./ () | rágalmazás 1456 k. ragalmaʒaſth (SermDom. 2: 114) | rágalmasság 1495 e. ragalmaſſag ’hamis vád, rágalmazás, rágalom | Verleumdung’ (GuaryK. 11) | rágalmazó 1495 e. ragalmaʒonac ’hamisan vádló, rágalmazó személy | Verleumder’ (GuaryK. 12)

Származékszó. |  ⌂  A →rág ’rágalmaz; kínoz ‹fájdalom›’ szóból -alom névszóképzővel. Hasonló szemlélethez vö. →mar¹ ’harap; rágalmaz’; vö. még lat. rodere ’rág, harap; rágalmaz’. A rágalmaz származékszó eredetileg egy dühös állat támadására utalhatott; vö. →mar¹, →fenyeget stb.

NNyv. 1: 299; TESz.; EWUng. rág