rubin A: 1478 Rwbynth [□] [szn.] (Csánki: TörtFöldr. 2: 846); 1516 Rubynt Rosa (Zolnai Gy.: Nyelveml. 203); 1528 rubyn (OklSz.); 1531 rubinus (ÉrsK. 521); 1566 robin (NySz.) J: ’a korundnak ékkőként használt, vörös változata | Rubin’ #
Vándorszó. | ≡ Ném. (kfn.) rubîn, robîn, (h. kor. úfn.) rubin; fr. (ófr.) rubin, robin; ol. rubino; szbhv. rubin; or. рубин; stb.: ’rubin’. Vö. még lat. (k.), (h.) rubinus ’ua.’ [< lat. ruber ’piros, vörös’]. ⇒⌂ A magyarba főleg a németből került át; az us végződésű változat a latinból származik. ⌂ A szóvégi t szervetlen járulékhangot tartalmazó változathoz vö. →rozmaring, →tulipán stb. ≂ Tisztázatlan idetartozású: 1258 Rubinum [szn.] (Györffy: ÁMTF. 2: 251); 1265 Rubynus [szn.] (Györffy: ÁMTF. 2: 251).