rotyog A: 1577 k. rotÿogh (OrvK. 221); 1604 Rottyogoc (Szenczi Molnár: Dict.); 1621 Rótyogtatom [sz.] (Szenczi Molnár: Dict.) J: 1 1577 k. ’〈fövő folyadék, étel stb.〉 bugyborékoló hangot ad, pöfög; forr | brodeln; kochen, sieden’ # (↑); 2 1577 k. ’a székelt ürítése közben jellegzetes hangot ad | bei der Stuhlentleerung ein bezeichnendes Geräusch geben’ (↑); 3 1585 ’csattog, zörög | klappern’ (Cal. 234); 4 1604 ’torkot öblöget, gargarizál | gurgeln’ (Szenczi Molnár: Dict.); 5 1781 ’recseg | krachen’ (NSz.)

rottyan A: 1873 rotyantással [sz.] (NSz.); 1953 rottyan (ÚMTsz.); nyj. rottyanik [□] (ÚMTsz.) J: ’egyszer bugyborékol, buggyan | einmal brodeln’

Onomatopoetikus eredetű. |  ⌂  A tő a palatoveláris párhuzamosság alapján összefüggésben állhat a →rittyen tövével, valamint a →retyeg szócsalád tövével. A végződések gyakorító és mozzanatos képző. A 2. és 4. jelentés metafora az 1. jelentés alapján.

☞ Bárczi: SzófSz.; TESz.; EWUng.→ retyeg, retyerutya, rittyen