rost¹ A: 1211 ? Roſt [szn.] (PRT. 10: 512); 1577 k. el roſtolodÿk [sz.] (OrvK. 426); 1604 Róſt (Szenczi Molnár: Dict.); nyj. rustyȧ [t-j] (MTsz.) J: 1 1577 k. ’emberi és állati, ill, növényi szövetek szálas, fonalszerű része | Faser’ # (↑); 2 1585 ’rojt; szál, fonál | Franse; Faden’ (Cal. 416) Sz: rostos 1585 Rostos (Cal. 416) R: rostban 1651 ’alkalommal, ízben | -mal, stückweise’ (NySz.)
Bizonytalan eredetű, esetleg származékszó egy fiktív tőből. | ⌂ A szótő a →roshad tövével lehet összefüggésben. A végződés -t denominális névszóképzőnek tűnik →menyét, →nyest stb. Az 1. jelentés lehetett az eredeti. A rostban megszilárdult ragos alakhoz vö. részben →rész.