román¹ A: 1705 rumuj (Thaly: Adal. 2: 96); 1788 Rumunyoknak (Tamás L.: Róm. 39); 1804 Rumung (NSz.); 1848/ román (NSz.); 1857/ rumunt (NSz.); 1862/ rumán (NSz.); 1893 rumony (NSz.); nyj. romány (MNy. 6: 205) J: ‹fn› 1705 ’újlatin nyelvet beszélő, délkelet-európai nép tagja | Rumäne’ # (↑) | ‹mn› 1848/ ’a románokkal kapcsolatos, rájuk vonatkozó | rumänisch’ # (↑)

Román jövevényszó. |  ≡  Rom. romîn, (másik írásmód szerint) român  (N.), (R.) rumîn: ’román’ [lat. Romanus ’római’]. A romîn írásmód helyett a 16. sz. végétől a latin-román rokonság felismerésének hatására a român alakot kezdték el használni.  ≋  Megfelelői: ném. Rumäne; fr. Roumain; stb.: ’román’.  ⌂  A magyarba előbb csak a szó belseji u-t tartalmazó alakok kerültek át, az o-s változatok újabbak. A szóvégi j-s változat magyar fejlemény, az n > ny palatalizáció következménye.  ∼  A románokra vonatkozó (R.) románus  (1575: Heltai: Krón. 6b) e népnév és a lat. Romanus ’római ‹fn›; római ‹mn›’ egyszeri azonosítása.  ⊚  A magyar tudományos nyelv a rumén ’román’  (1932: MNy. 28: 58) szót is használta, amely a német alak (↑) átvétele.  ≁  A Románvásár  [hn.]  (1541: Deér–Gáldi: MRom. 1: 486) előtagja tulajdonképpen egy nem közvetlenül ide tartozó személynév.

☞ MNy. 5: 437; Nyr. 43: 401; EPhK. 57: 49; TESz.; EWUng.→ román², romonya