rom A: 1750 rom (Wagner: Phras. Ruina a.) J: 1 1750 ’romlás, pusztulás | Verfall, Untergang’ (↑); 2 1750 ’darab, töredék; kőtörmelék, kőomladék | Bruchstück; Gesteintrümmer’ (Wagner: Phras. Fragmentum; Parietinae a.); 3 1815 ’elpusztult épület, építmény maradványa, düledék | Ruine’ # (NSz.); 4 1832 ’roncs 〈emberroncs, hajóroncs stb.〉, szétroncsolt tárgy | Trümmer, (auch menschliches) Wrack’ (ItK. 6: 371)
Elvonás, valószínűleg tudatos szóalkotás eredménye. | ⌂ A →romlik szóból keletkezett. ⌘ Nyelvújítási származékszó.
☞ Nyr. 32: 482; TESz.; EWUng.→ romlik