rohog × A: 1529 e. rohognakh vala (VirgK. 112) J: 1 1529 e. ’〈disznó〉 röfög | grunzen’ (); 2 1668 ’〈tűz〉 nagy lánggal és ropogva ég | lodernd und prasselnd brennen’ (NySz.); 3 1806 ’morajlik | brausen’ (NSz.); 4 1950 k. ’forr, rotyog | kochen, brodeln’ (ÚMTsz.); 5 1950 k. ’robog | rennen, rasen’ (ÚMTsz.)

Onomatopoetikus eredetű. |  ⌂  A →röhög veláris párhuzamos alakja. A szótő a →rohan tövével lehet azonos. A végződés gyakorító képző.

NéprNytud. 1: 80; TESz.; EWUng. rohan, röhög