roh † A: 1171 ? Rua [sz.] [szn.] (MNy. 49: 412); 1211 ? Rou [szn.] (MNy. 49: 412); 1211 ? Ruchtu [sz.] [szn.] (MNy. 49: 414); 1270 Ruh (Györffy: ÁMTF. 1: 67); [1291–1294] ? Ruýd [sz.] [hn.] (MNy. 22: 358); [1309–1318] Roh [szn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 65); 1332–1337 ? Rahd [sz.] [hn.] (MNy. 49: 414); 1374 ? Royth [sz.] [hn.] (MNy. 49: 414); 1593 rőh (MNy. 52: 499) J: 1 1270 ? ’feketés; fekete | schwärzlich; schwarz’ (↑), 1395 k. ’ua.’ (BesztSzj. 952.); 2 1270 ? ’vörös, rőt | rot, rötlich’ (↑), 1519 ’ua.’ (JordK. 905)
Ismeretlen eredetű. | ⌂ Az időrendben korábbi személynévi és helynévi alakok a szóvégi χ különféle hangváltozásaival jöhettek létre. A szó belseji ő-t tartalmazó változat a →rőt hatására keletkezhetett. A melléknévi jelentések egymáshoz való viszonya tisztázatlan.
☞ MNy. 49: 409; TESz.; EWUng.