rocska × A: 1395 k. rachka (BesztSzj. 551.); 1405 k. ronchica (SchlSzj. 1106.); 1416 u./² roւkacnac (MünchK. 42va); 1490 k. ronchka (NagyvGl. 190.) J: 1 1395 k. ’egyfülű edény vízmerítésre, fejőedényként | Henkelkrug, Schöpfgefäß, Melkgefäß’ (↑); 2 1470 ’csöbör, dézsa | Zuber’ (SermDom. 2: 133)

Szláv jövevényszó. |  ≡  Szln. ročka ’fül, fogó; korsó, kancsó, kanna’; szlk. rúčka ’fogantyú, markolat’; or. ручка ’ua.; tollszár stb.’; stb. [< szláv *rǫka ’kéz’].  ⌂  A szó belseji n-es változatok a 10. sz. vége előtt kerülhettek a magyarba; vö. →abroncs, →dorong stb. A rocska alakváltozat alapja egy későbbi átvétel; vö. →mészáros, →munka. Forrása nem állapítható meg közelebbről; a jelentések alapján leginkább a szlovén jöhetne szóba, viszont a rocska elsősorban az északi és az északkeleti nyelvjárásokban él.  ⌂⇒  Esetleg a magyarból (talán visszakölcsönzésként): szlk.  (N.) ročka ’vízhordó edény, vödör, fejőedény’.

☞ Kniezsa: SzlJsz. 467; TESz.; EWUng.→ abroncs, parancsol, rakonca