rivall A: 1549 Rivalkodásokkal [?✐] [sz.] (RMKT. 5: 36); 1668 meg-rivallik [□] (NySz.); 1692 rivolkodnak vala [sz.] (NySz.); 1842 rivall (NSz.) J: 1 1549 ’kiált, kurjant | (auf)schreien’ (↑); 2 1705 ’jajgat, siránkozik | klagen, jammern’ (RákFLev. 4: 591); 3 1784 ’hangzik, szól | schallen, tönen’ (NSz.); 4 [főleg rá~] 1836 ’vkire (rá)ripakodik | anschreien, anbrüllen’ (NSz.)
Származékszó. | ⌂ A →rí ige riv- tőváltozatából jött létre -l ~ -ll mozzanatos képzővel; vö. fuvall (→fúj), lövell (→lő) stb. Leginkább a 4. jelentésében használatos.
☞ TESz.; EWUng.→ rí