rimánkodik A: 1784 rimánkodtál (Baróti Szabó: KisdedSz. 22); 1788–1789 rimánykodási [sz.] (NSz.); 1835 rimánykodik [▽] (Tzs. Flehen a.); nyj. rémánkodtak (ÚMTsz.) J: ’könyörög, esedezik | flehen’
Származékszó. | ⌂ A →rí szóból gyakorító-visszaható képzővel, a reménykedik (→remél) hatására. ⌘ A szó a nyelvújítás korában került át a nyelvjárásokból az irodalmi nyelvbe. ∼ A (R.) rimány ’rimánkodás’ (1832: NSz.) elvonással keletkezett a rimánkodik-ból, a →remény analógiás hatására.
☞ TESz.; Benkő: FiktI. 140; EWUng.→ rí