ribizli A: 1720 ribezlire (NSz.); 1783 ribizli (NSz.); 1791 ribéslinek (NSz.); 1795 Ribiſzli (DebrGr. 340); 1798 Ribeszli (Magyary-Kossa: OrvEml. 2: 275); 1816 Rivizli (Gyarmathi: Voc. 65); nyj. lébëzli, libizri, ríbëzle, ribizji, ribiznye (Nyatl. 108.); rejbözli (MTsz.) J: 1 1720 ’ribizlibokor | Johannisbeerstrauch’ # (↑); 2 1791 ’ribizli | Johannisbeere’ # (↑)
Német (baj.-osztr.) jövevényszó. | ≡ Ném. (baj.-osztr.) ribizl, riwisl, (T.) ribesl, – ném. (au.) Ribisel, Ribisl: ’ribizli’ [< ném. (N.), (R.) ribes ’ua.’]. ≋ Megfelelői: szbhv. ribizla; szlk. ribezľa; stb.: ’ua.’. ⌂ A változatok többszöri átvételre utalnak. A li végződéshez vö. →cetli, →hecsedli. A szó eleji l-es változatok részben hasonulással, részben hangátvetéssel keletkeztek.