ribesz ∆ A: 1662 ribesz (NySz.); 1667 ribesbuͤl (NySz.); 1779 u. Ribiz (NSz.); 1815 ríbesz (NSz.); nyj. ribisz (Benkő: Nyjtört. 107) J: ’ribiszke | Johannisbeere’
Vándorszó. | ≡ Ném. (R.) riebs, riebesbeere; ol. (tr.) ribis, (fri.) rìbis, (vel.) ribes; szbhv. (N.) rȉbȋz; cseh rybíz, (R.) rybés; stb.: ’ribizli ‹bokor, bogyó›’. Vö. még lat. (k.) ribes ’ua.’, (tud.) ’kőtörőfűfélék ‹növénycsaládként›’. Európába az arab rībās, rībāz ’egy fajta rebarbara’ [< újperzsa rībāǰ, rebās ’ua.’] által került. A szó elterjesztéséhez a tudományos latin is hozzájárulhatott. ⇒⌂ A magyarba valószínűleg a tudományos latinból került.