retyeg × A: 1725 retyegoͤ [sz.] (Nyr. 38: 395); 1725–1764/ rettyeg (NSz.); nyj. retyëg (MTsz.); retyög (ÚMTsz.) J: 1 1725 ’〈béka〉 brekeg | quaken 〈Frosch〉’ (↑); 2 1725–1764/ ? ’fecseg | schwatzen’ (↑), 1832 ’ua.’ (Kreszn.); 3 1809 ’megszól vkit, rosszat mond vkiről | jmdm Übles nachsagen’ (NSz.); 4 1942 ’〈kacsa〉 hápog | schnattern 〈Ente〉’ (NéprÉrt. 34: 245)
Onomatopoetikus eredetű. | ⌂ Valószínűleg a →rotyog palatális párhuzamos alakja. A szótő a →receg, valamint a →recseg szócsaládjának tövével áll összefüggésben. A szóvégek -g gyakorító képző. Az 1. és a 4. jelentés viszonyához vö. ném. quacken ’brekeg ‹béka›, hápog ‹kacsa›’.
☞ MNy. 54: 187; TESz.; EWUng.→ receg, recseg, retyerutya, rotyog