resztli × A: 1820 resztli (MNy. 90: 125); nyj. rësztli (MNyTK. 159: 52); reszli (Bálint: SzegSz.) J: ’maradék, maradvány | Überrest, Überbleibsel’

Német  (baj.-osztr.) jövevényszó. |  ≡  Ném.  (B.) restl ’folyadék v. anyag stb. maradéka’ [< ném. Rest ’maradék’ < ol. resto ’maradvány, maradék’, amely végső soron a lat. restare ’megállít, feltartóztat’ szóra megy vissza]. Vö. még ang. rest; cseh rest; stb.: ’maradék’.  ⌂  A li szóvéghez vö. →cetli, →hecsedli stb.

TESz.; EWUng. rest