reszel A: 1456 k. reʒele [sz.] (SermDom. 2: 348) J: 1 1456 k. ’vmely tárgyat érdes, kemény eszközzel súrolva csiszol, alakít; vmely anyagot reszelővel kicsiny részekre felapróz | feilen, raspeln; fein zerkleinern, reiben’ # (↑); 2 [főleg igekötővel] 1527 ’fűrésszel, reszelővel szétvág, levág | durchsägen, abschneiden’ (ÉrdyK. 293); 3 1796 ’〈szöveget〉 apró módosításokkal javít, tökéletesít | einen Text verbessern’ (NyIrK. 14: 196); 4 1845 ’magát riszálva v. lábát összedörzsölve táncol; riszál | die Hüften wiegend od. die Beine zusammenreibend tanzen; die Hüften wiegen’ (NSz.); 5 1853 ’vonós hangszeren rosszul játszik | ein Streichinstrument schlecht spielen, kratzen’ (NSz.); 6 1855–1856 ’rekedtes hangot ad; rekedtes hangon mond vmit | einen rauhen Ton von sich geben; mit rauhem Ton sagen’ (NSz.); 7 [a torkot ~i] 1895/ ’a torok nyálkahártyáját ingerli | kratzen 〈im Hals〉’ (NSz.); 8 [ ~ a torkán, ~i a torkát] 1899 ’a torkát köszörüli | sich räuspern’ (NSz.) Sz: reszelő 1456 k. ’tárgyak megmunkálására való kéziszerszám, ráspoly | Feile, Raspel’ (↑) | reszelék 16. sz. közepe rez reselek (MNy. 64: 228) | reszelős 1783 reszelös ’fűrészesen érdes | rauh, kratzend’ (NSz.); 1856/ ’rekedtes, kellemetlenül egyenetlen 〈hang〉 | heiser’ (NSz.)

Onomatopoetikus eredetű szócsalád. |  ⌂  A szótő a →reszket tövével azonos. A szóvég gyakorító képző. Lehetséges, hogy a reszel a →ráz önálló szóként nem adatolt palatális párjának származéka. A 6–8. jelentéshez vö. →karcol.  ∼  Valószínűleg ugyanebből a tőből -e folyamatos melléknévi igenévképzővel: 1211 Reze  [szn.]  (PRT. 10: 503).

☞ MNy. 58: 87; TESz.; EWUng.→ ráz, reszket, rezzeszt, riszál