repce A: 1577 k. Repcʒeth (OrvK. 140); 1604 Réptze (Szenczi Molnár: Dict.); 1840 ricze, ripcze (MNy. 12: 44); nyj. repcsë (ÚMTsz.) J: 1 1577 k. ’〈különféle, gyógynövényként is használt keresztes virágú növények megnevezésére〉 | 〈zur Benennung versch., auch als Heilpflanzen gebrauchter Kreuzblütler〉’ (↑); 2 1583 ’olajos magváért termesztett, de vadon is élő keresztes virágú növény | Raps (Brassica Napus)’ (Gombocz E.: BotTört. 128); 3 1585 ’torma | Kren, Meerrettich’ (Cal. 97); 4 1590 ’retek | Rettich’ (Szikszai Fabricius: LatMSzj. 26)
Szláv jövevényszó. | ≡ Szbhv. repica; szlk. repica; ukr. рiпиця; stb.: ’repce’ [< szláv *rěpa ’répa’; vö. →répa]. ⌂ A repce alak a második nyílt szótag magánhangzójának kiesésével és hangrendi kiegyenlítődéssel keletkezett. A nyugati magyar nyelvjárásokban élő ripce változat kialakulásmódja nem teljesen világos, esetleg a ném. (N.) riebsen ’repce’ hatását mutathatja. – A szó főleg a 2. jelentésében használatos.