rengeteg A: 1759 rengetek (MNy. 38: 367); 1766 rengetegségit [sz.] (MNy. 57: 460); 1791 rengetég (MNy. 38: 305); 1882 röngetög (NépkGy. 3: 21) J: ‹mn› 1 1759 ’nagy, elvadult, járatlan 〈főleg erdő〉 | mächtig, unwirtlich, rauh 〈haupts. Wald, Wildnis〉’ (↑); 2 1808 ’remegő, rengő, nem szilárdan álló | zitternd, bebend’ (Sándor I.: Toldalék); 3 [határozói értékben is] 1836/ ? ’nagy mennyiségű, nagyon sok | unzählig, ungeheuer’ # (NSz.), 1867 ’ua.’ (NSz.) | ‹fn› 1 1766 ? ’nagy, sűrű erdő, vadon; nagy kiterjedésű, kietlen hely 〈főleg hegyvidék〉 | Wildnis, Urwald; ausgedehnte, wilde, unwirtliche Gegend 〈vor allem Bergland〉’ (↑), 1784 ’ua.’ (MNy. 57: 460); 2 1824 ’vminek nagy mennyisége, nagy kiterjedése | Unzahl, große Ausdehnung’ (Ruzsiczky: KazTájsz. 336)

Származékszó. |  ⌂  A →reng ’inog; rázkódik’ szóból keletkezett -eteg névszóképzővel. Az eredeti jelentés ’rengő talajú, ingoványos terület’ (vö. Rengősár  [hn.] (→reng)) vagy ’földcsuszamlás következtében keletkezett szakadék’ (vö. (N.) renge ’szakadásos, fával, bokorral benőtt árok’  (Nyr. 5: 424)) lehetett. Nem zárható ki azonban, hogy eredetileg az erdőnőtte, szélfúvásnak kitett hegyoldalakra vonatkozott, ahol a levelek zizegtek, suhogtak (vö. a →reng ’zeng, zúg, cseng’ jelentésével). A melléknév határozói szerepének kialakulásához vö. rémes (→rémül), rettentő (→retten) stb. – Az eredetileg székely nyelvjárási szó a nyelvújítás idején került az irodalmi nyelvbe.

☞ MNy. 4: 309, 57: 459; TESz.; EWUng.→ reng