rekettye A: 1181/ Rakathya [hn.] (Szentpétery: KritJ. 1: 44); 1193 raquatiquerec (ÓMOlv. 54); 1237 rochotyabugurh (MNy. 58: 307); 1245 rekecia (MNy. 58: 307); 1247/ Reketev [hn.] (Györffy: ÁMTF. 2: 513); 1251 Requetiasuuelg [sz.] [hn.] (OklSz.); 1269 Rekety (OklSz.); 1274/ Rekethye (OklSz.); 1295/ rakottya bukur (Györffy: ÁMTF. 3: 180); 1335 Rektyespatak [sz.] [hn.] (OklSz.); 1383/ Requitije [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 273); 1395 k. roketty̋a (BesztSzj. 888.); 1484 Rakythyabokor (OklSz.); 1524 Reketthye (OklSz.); 1533 Rekoͤgye (Murm. 1398.); 1583 rekottye (Gombocz E.: BotTört. 132); 1818 reketty (NSz.); 1832 Rakitla (TudGyűjt. 3: 79); 1870 rakėttye (CzF.); nyj. rakodla (ÚMTsz.) J: 1 1181/ ’egy fajta fűz, különösen kosárfonó fűz, hamvas fűz | Art Weide 〈haupts. Korbweide〉’ (); 2 1500 k. ’a hüvelyesek családjába tartozó, sárga virágú félcserje | Ginster’ (MNy. 21: 140) Sz: rekettyés 1251 [hn.] ()

Szerbhorvát vagy szlovén jövevényszó. |  ≡  Szbhv.  (Kaj) rakitje ’kosárfonó fűzzel benőtt hely, rekettyés’; szln. rakitje ’kosárfonó fűz, rekettye’ [vö. szbhv. rakita, ill. szln. rakita: ’fűz(fa)féle (főleg kosárfonó fűz)’]. Vö. még cseh rokytí ’füzes’; szlk. rakytie ’kosárfonó fűzzel benőtt hely, rekettyés’; or. ракита, рокита ’fűz(fa)féle (főleg kosárfonó fűz)’; stb.  ⌂  Szláv gyűjtőnévképzős növénynevek átvételéhez vö. →bodza, →cserje stb. – A rekettye alak és a második legelterjedtebb rakottya változat palatális, ill. veláris irányú hangrendi kiegyenlítődéssel keletkezett. Néhány alakváltozat szóvégi hangzóvesztéséhez vö. →kolbász, →lapát stb. A szó belseji -l-es alakváltozatok kialakulásmódja tisztázatlan. A 2. jelentés valószínűleg metafora.

Kniezsa: HírTört. 46; Kniezsa: SzlJsz. 460; TESz.; EWUng. rekenyő