rekeg × A: 1536 rekegwen [sz.] (Pesti: Fab. 16v); 1577 k. rekeͦgh (OrvK. 419); 1805 rekëg (NSz.) J: 1 1536 ’〈béka〉 brekeg, kuruttyol | quaken 〈Frosch〉’ (↑); 2 1577 k. ’〈hang, beszéd〉 rekedten hangzik | heiser klingen 〈Laut, Rede〉’ (↑); 3 1770–1780 ’dadog | stottern’ (NSz.); 4 1784 ’〈ember〉 rekedten szól, rekedtes hangon beszél | heiser sprechen’ (NSz.); 5 1787/ ’〈hangszer, hangszer hangja〉 kellemetlenül szól | unangenehm tönen 〈Musikinstrument〉’ (NSz.); 6 1793 ’〈liba〉 gágog; 〈tyúk〉 kárál | gackern; glucken 〈Huhn〉’ (NSz.)
Onomatopoetikus eredetű szócsalád. | ⌂ A szótő a →reg¹ tövével függ össze; vö. még →brekeg, →reked¹. A szóvég -g gyakorító képző. ∼ Valószínűleg ugyanebből a tőből keletkezett -e folyamatos melléknévi igenévképzővel: 1211 Reke [szn.] (PRT. 10: 515).