reked¹ A: 1416 u./³ meg rekettek [d-t] (AporK. 60); 1585 Rekot [d-t] [sz.] (Cal. 896) J: [ma be~] ’rekedtté válik | heiser werden’ # Sz: rekedt 1585 (↑)
Belső keletkezésű, kialakulásmódja azonban vitatott. | 1 Onomatopoetikus szó. | ⌂ A szótő a →rekeg szóéval azonos. A szóvég kezdő-gyakorító képző. 2 Jelentéselkülönülés a reked² (→rekesz) szóból. | ⌂ A változás jelentésszűküléssel és metonímiával ment végbe: a torokban keletkező akadály okozza a rekedtséget. ▣ ⌂ Ezért mindkét magyarázat közel áll egymáshoz, mivel az első esetben a reked² (→rekesz) hatásával, a másodiknál a →rekeg hatásával lehet számolni. ≂ Esetleg ugyanebből a tőből keletkezett -e folyamatos melléknévi igenév képzővel: 1211 Reke [szn.] (PRT. 10: 515).