reformál A: 1552 megh ... reformalni [sz.] (MNy. 90: 125); 1624 Reformált [sz.] (NySz.); 1633–1634 réformálá (NySz.) J: 1 1552 ’reform útján módosít, megújít | reformieren 〈Kirche〉’ (↑); 2 1797 ’〈reformokkal〉 megújít, megváltoztat | 〈mit Reformen〉 erneuern, verändern’ # (NSz.)
reformáció A: 1613/ reformaciót (MNy. 66: 341); 1698 reformációban (MNy. 64: 469) J: 1 1613/ ’hitújítás | Reformation’ # (↑); 2 1763 ? ’átalakítás, reformálás | Umänderung; Reform’ (NSz.), 1793 ’ua.’ (NSz.)
református A: 1620 reformatusok (MNy. 74: 512); 1674 reformátusok (NySz. gömbölyeg a.); 1859 reformátos (NSz.); nyj. leformátus (MTsz.); lúformátus, rëformátus (ÚMTsz.) J: ‹fn› 1 1620 ’protestáns személy | Protestant’ (↑); 2 1698 ’kálvinista személy | Kalvinist’ # (MNy. 64: 468) | ‹mn› 1 1674 ’a reformáció hittételeinek megfelelő | den Glaubenssätzen der Reformation gemäß’ # (↑); 2 1767 ’kálvinista | kalvinistisch’ # (NSz.)
reformátor A: 1650 Reformatorunk (NSz.); 1669 reformátorainknak (NySz. 1. szab a.) J: 1 1650 ’(hit)újító személy | Reformator’ (↑); 2 1812/ ’a reformok híve, reformáló személy | Reformer’ (NSz.)
Latin jövevényszó. | ≡ Lat. reformare ’átformál, átalakít, javít’ [vö. lat. formare ’alakít, formál’] | lat. reformatio ’átalakítás, javítás’ | lat. (e.) reformati [többes szám] ’reformátusok, kálvinisták’, (h.) református ’szokásait és tudását újjáalakító ember’ | lat. reformator ’átalakító, megújító, reformátor’. ≋ Megfelelője: ném. reformieren, Reformation, Reformator; fr. réformer, réformation, réformateur; stb.: ’megreformál’, ’reformáció’, ’reformátor’. ⌂ A reformál, reformáció, reformátor szavak a protestantizmus valamennyi irányzatának kialakulására vonatkoznak. – A református szó a protenstáns felekezetek szétválása óta csupán a helvét felekezetre, ill. annak híveire (a kálvinistákra) vonatkozik. A szóvégi s-hez vö. →ámbitus stb. A népi változatok elhasonulással és tréfás népetimológiával keletkeztek. – A református másik megnevezése: →kálvinista. Vö. még kálvangélikus ’kálvinista’ ( (1613/: Pázmány: ÖM. 3: 205). – A (R.) reformáta ’kálvinista’ (1767: NSz.), reformátum ( (1809/: NSz.) szavak a latin nőnemű, ill. semleges nemű alakra mennek vissza.